A karbonlábnyomról

 

A karbonlábnyom fogalom megjelenése a 20-21. század fordulójára tehető. Általános elterjedése a köztudatban az emberi tevékenységhez kapcsolódó üvegházhatású gázok (ÜHG)kibocsátásával függ össze. A fogalom eredetére csak feltételezések állnak rendelkezésre. Nagy valószínűséggel az 1990-es években Wackernagel és Rees,(1996) által bevezetett ökológia lábnyomból eredhet. A médiumoknak és általában a közönségnek köszönhetően a karbonlábnyom az egyének, közösségek, nemzetek, cégek, termékek klímaváltozással kapcsolatos szinonimájaként jelenik meg.

 

A karbonlábnyomot többféle módon határozták meg:

·    a) a termék karbonlábnyoma az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) (green house gases, GHG) mennyiségét mutatja az alapanyagok beszerzéstől - a termeléstől- elosztástól egészen a végső felhasználásig (hulladékképződésig/hasznosításig). A meghatározást általában a kyotoi jegyzőkönyvben megfogalmazott 6 gázra használják, mint a szén- dioxid (CO2), metán (CH4) dinitrogén oxid (N2O), fluorozott szénhidrogének (HFCs), perflour karbonátok (PFC), kén hexaflourid (SF6) (PAS 2050:2008)

·      b) a karbonlábnyom a teljes ÜHG kibocsátásnak mértéke, amely egy tevékenység végzése során közvetlenül vagy közvetve keletkezik vagy a termék (javak és szolgáltatások) életútja során felhalmozódik A tevékenységek tartalmazzák az egyének, lakosság, kormányok, cégek, szervezetek, termelő ágazatok stb. általi kibocsátásokat. Minden esetben a meghatározásnál figyelembe kell venni a közvetlen (belső/helyi) és közvetett kibocsátást (külső, már benne levő, bejövő és kimenő forrás) (One Planet Economy Network Europe (OPEN: EU)

 

Karbonlábnyom mutató megállapítására alkalmas eljárások

 

A „lábnyomnak „ nyomon kell tudni követnie mindazon kibocsátott üvegházhatású gázokat, amelyek a tevékenységekkel közvetlenül vagy közvetve összefüggenek, vagyis képesek a folyamatok „életciklusát” elemezni. Az életciklus elemzésben (life cyle assessment, LCA) kétféle eljárás alkalmazható: az egyik az alulról induló folyamatelemzésen (process analysis, PA), a másik a felülről induló, környezeti input-output elemzésen (input-output analysis, IOA) alapul.

 

  • a PA elemzést annak érdekében fejlesztették ki, hogy az egyedi termékek környezeti hatását a termék életútja során felmérjék, a termeléstől egészen a végső felhasználásig (újrahasznosításig, felszámolásig) vagyis a termelőtől a fogyasztóig (business to consumer, B2C). Az elemzéshez az elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) adatok felhasználásával megbízhatóan jó eredmények érhetők el, viszont mivel megkell határozni a folyamat határait, romlik az elemzés hitelessége, továbbá az elemzés munkaigényes és költséges.
  • az IOA elemzés alternatívát szolgál és gazdaságosabb. Nemcsak a termékek elemzésére alkalmazható, hanem termékcsoportokra, cégekre vagy országokra is.
  • annak érdekében , hogy minél pontosabban - a hiányosságok elkerülésével- lehessen meghatározni a karbonlábnyomot a PA és az IOA közös, hibrid alkalmazását tette szükségessé (hibrid LCA). Ezzel a módszerrel lehetőség van a PA elemzések előnyeinek kihasználására (pl. alulról induló folyamatelemzés, részletes adatok bevitele) és a hátrányoknak mellőzésére (pl. folyamathatárok figyelembe vétele) és az IOA előnyeinek alkalmazására (pl. a kevésbé fontos termelési folyamatok bevitele). 

 

De melyik elemzési módszert alkalmazzuk? A munka megkezdése előtt segítségünkre lehet egy gyors IOA elemzés (screening). Minden esetben célszerű az eredmény pontossága, hatékonysága és költsége közötti optimális megoldásra törekedni.

 

Példák a PA és az IOA életciklus elemzést alkalmazó szabványokra (bővebben a letölthető szabványok menüben):

  • PAS 2050:2008: Európában elsőként a Carbon Trust és az Egyesült Királyság Környezeti, Élelmiszer és Vidékfejlesztési Minisztériuma (DEFRA) közösen jelentette meg 2008-ban a termékek és szolgáltatások karbonlábnyomának meghatározására. Alapjaiban az életciklus elemzés a folyamat felmérésen eljáráson (PA) alapul, az input –output elemzés kevésbé van jelen. A szabvány felülvizsgálata javaslatot tesz a hibrid LCA alkalmazására. 
  • a The World Resources Institute (WRI) és a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) közösen dolgozott ki 2009-ben két szabványt a GHG Protocol kezdeményezés alatt. Az egyik szabvány a Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard, a másik a Corporate (Scope 3/Supply Chain) Accounting and Reporting Standard . A szabvány elsődlegesen a PA elemzést alkalmazza és másodlagosan az IOA elemzést is. A szabvány a szervezet minden lehetséges közvetett kibocsátását figyelembe veszi. Ezért is megkülönbözteti a Scope 1- 2- 3-t. A Scope 1. szabvány a szervezet (saját vagy ellenőrzése alatti) közvetlen kibocsátással, míg a Scope 2 és 3 a közvetett (szervezeten kívüli kibocsátással foglalkozik). 
  • a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organisation for Standardisation, ISO) kifejlesztés alatt végzi az ISO 14067 Carbon Footprint of Products szabványt. A szabvány elsődlegesen a PA elemzést alkalmazza és másodlagosan az IOA elemzést is. (További fejlesztés alatt végzi a szervezetek karbonlábnyomának meghatározására alkalmas szabványt is, ISO 14069). 

 

Az IOA  eljáráson alapuló karbonlábnyom elemzésben a fogyasztás alapú kibocsátást veszik több esetben is figyelembe,  egyéni, helyi, régiói vagy nemzeti szinten.

 

Példa az országok karbonlábnyomára ( kibocsátás Mt CO2e)

 

Ország

Export

Import

Összesen

Fűtés és szállítás

Kormányzati szektor

Háztartások

 

 

 

 

 

 

 

Közvetlen

Közvetett

 Albánia

1,1

3,5

8,7

1

0,7

6,2

0,8

Belgium

70,5

103

170

3,5

13

90

32

Horvátország

7,4

11,3

30,4

3,7

3,8

18,3

4,5

Bulgária

17,4

10,6

50

5,9

9

29

5,5

Szlovákia

16,6

16,5

43,2

7,7

6

23

5,7

Magyarország

31

26

94

12,5

8,6

52

21,5

Románia

31

22

115

13,6

9

80

12,6

Dánia

34

41

81

17

11

43

10

Finnország

45

32

93

18

14

48

13

Svédország

25

51

93

18

13

47

14

Cseh Köztársaság

53,7

30,3

110,8

21

12,5

62,5

14,8

Ausztria

28,4

62,2

112,1

24

8,3

60

20

Hollandia

101

144

267

50

41

135

39

Austrália

185

75

399

77

46

231

43

Spanyolország

100

157

431

96

36

240

58

Egyesült Királyság

149

365

912

125

93

540

153

Franciaország

160

290

777

132

93

379

172

Németország

260

476

1239

203

125

689

220

Egyesült Államok

605

1483

7922

1187

678

4554

1502

 (forrás: saját, nemzetközi adatok alapján)

 

Megjegyzés: minél „gazdagabb”, nagyobb GDP-el rendelkezik egy ország, annál nagyobb az energiafelhasználása és karbonlábnyoma is. A fenntarthatósági szint a fűtés és szállítás fejezetben az 5-6 érték. 

 

A kyotoi jegyzőkönyvben megfogalmazott 6 fontosabb gázon kívül további gázok is felelősek a klímaváltozásért. Minden gáz eltérő hőmérsékletnövelő potenciállal rendelkezik Az egységesítés érdekében a Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), bevezette a globális felmelegedési potenciált, amely a CO-nek a 100 év alatti felmelegedést okozó hatását (Global Warming Potential, GWP) mutatja CO2 egyenértékben (CO2e).  A karbonlábnyomot CO2e határozzák meg

 

A karbonlábnyom mutatót többféle céllal is lehet használni, pl. minősítési céllal, egy termék/szolgáltatás életútjának elemzésére, egyéni, szervezeti (céges) vagy ország (nemzet) karbonlábnyomának meghatározására, továbbá energia megtakarítási céllal, energia hatékonyság növelési céllal, és /vagya társadalmi felelősségvállalási, figyelem felkeltési/ nevelési céllal.

 

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanazok termék/ szolgáltatás karbonlábnyoma (KL) a folyamatba bemenő inputforrások, életciklus lépések, felhasznált adatforrás (primer, szekunder), a folyamatok határainak függvényében valamint további tényezők miatt eltérő lehet. Például kétféle gyártásból származó hústermék, ásványvíz, cipő, szállítási szolgáltatás eltérő CO2e rendelkezik.

 

Az Európai Bizottság 2013. áprilisában a WBCD/WRI által kidolgozott GHG Protocol szervezetek valamint a GHG Protocol termékek és szolgáltatások karbonlábnyom szabvány mintájára, valamint további már létező szabványokat és útmutatókat is figyelembe véve (ISO 14044, ISO 14067, ILCD kézikönyv, Ecological Footprint, BPX 30-323, PAS 2050:2011) megjelentette a környezeti lábnyom módszertanát, amely 14 környezeti hatástényezőn alapuló elemzést kíván meg. Az EU célja, hogy ezáltal megteremtse a zöld termékek piacának egységes módszertanát. Erre utal a Bizottság közleménye (Communication on Building the Single Market for Green Products, COM (2013)196, amely elősegíti az egységes eljárások szerint megállapított és jelentős környezeti előnyökkel rendelkező termékek kereskedelmét. A 2013- 2016 időszakban az EU a környezeti lábnyom alkalmazhatóságának három éves tesztelését határozta (ipari és élelmiszergazdasági termékek valamint szervezetek részére), amely keretében kidolgozásra kerültek a termékkategória szabályok (Product Environmental Footprint Category Rules – PEFCRs). A környezeti lábnyom alkalmazására található utalás a Bizottság "Az erőforrás- hatékony Európa megvalósításának ütemterve " közleményében COM(2011) 571 is.