Öko-innováció

 
 Az EU országok öko-innovációs hatékonysága

 

Az öko- innováció, azokat az innovációs tevékenységeket tartalmazza, amelyek a termékek/ szolgáltatások teljes életciklusa alatt csökkentik a természeti erőforrások felhasználását és a káros anyagok kibocsátását. Az öko- innováció fogalma jelentős fejlődésen ment át a hagyományos környezeti károkat csökkenteni célzó innovációtól, a jelenlegi megfogalmazásig, ahol előtérbe kerül a természetes erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás és az életciklus szemlélet alkalmazása, például a termék/szolgáltatás megtervezése- előállítása (termelése)- használata és újrahasznosítása. Az erőforrások hatékonyságának növelése és az öko- innováció az EU 2020 stratégiájának is fontos sarokköve (2020-ig 20%-al csökkenteni az UHG kibocsátást, elérni az újrahasznosítható erőforrások 20 %-os részesedését és az energiahatékonyság 20%-os növelését).

 

Fontos az erőforrások, pl. fosszilis üzemanyagok, ásványok, fémek, biomassza) hatékony felhasználásának kiemelése, mivel hasznosításuk, illetve túlzott használatuk a 21. század egyik olyan jelentős problémájához vezetett, mint a klímaváltozás. Mivel európai országai importból származó nyersanyagfüggő országok, jelentős ellátási kockázattal állnak szemben, ezért az erőforrások felhasználásának optimalizálása jelentős üzleti lehetőséget szolgálhat, például költségcsökkentést. A 2011. évi Eurobarometer felmérése szerint a gyártó és építő ágazatokban, mezőgazdaságban, vízhasznosításban és élelmiszeripar területén dolgozó vállalkozásoknak 75%-a jelezte, hogy a felhasznált anyagok költségei az utóbbi 5 évben jelentősen emelkedtek. Tíz vállalkozásból kilenc úgy ítéli meg, hogy a jövőben az anyagárak további növekedése várható.

 

Az öko-innovációnak hozzá kell járulnia az erőforrások hatékonyabb felhasználásához, ugyanakkor biztosítania kell, hogy a hatékonyság növelése nem járulhat hozzá a további fogyasztásnövekedéshez, illetve további erőforrások felhasználásához. A globális piaci körülmények között megtehető negatív externáliák kihelyezésének klasszikus példája a bio- üzemanyagok előállítása (pl. az alapanyagok megtermeltetése a világ kevésbé fejlett országaiban), amely jelentős termőterület létesítést (pl. erdőirtást) igényel, ahol a megkötött CO2 felszabadulása nagyobb CO2 kibocsátást eredményez, mintha az autók fosszilis dízelüzemanyaggal működnének. Az CO2 kibocsátás mértéke elérheti a 2000 %-ot is.

 

Az EU országok öko-innovációs teljesítményének felmérésére a következő kritériumrendszert állították fel:

 

1.öko- innovácios input források:  

·          az öko-innovációt támogató pénzügyi források (GDP %-a), 

·          az öko-innovációs szektorokban dolgozó K+F személyzet száma (a dolgozók %-os aránya), 

·          a zöld befektetések összértéke, 

2. öko-innovációs tevékenységek 

·          az öko-innovációban résztvevő vállalkozások aránya, 

·          az öko-innovációhoz kapcsolható vezetési rendszer alkalmazása, 

3. öko-innovációs outputok: szabadalmak száma,  

4. Környezeti eredmények:  

·          anyag termelékenység (GDP/teljes anyagfogyasztás),  

·          víztermelékenység (GDP/vízfogyasztás), 

·          energia hatékonyság (GDP/országon belüli energiafogyasztás), 

·          ÜHG kibocsátás erőssége (GDP/CO2e), 

5. Társadalmi- gazdasági eredmények: 

·          az öko-innovációs iparban dolgozó munkaerő, 

·          az öko-innovációs piacok mérete, 

·          az öko-innovációs termékek exporthányada,

Az országok öko-innovációs teljesítményét az ökológiai mutatóval jelölik.

  

Az EU 27 ország öko-innovációs és környezeti teljesítményének rangsora

 

Ország	Ökológiai mutató	Anyag termelékenység	Energia termelékenység	Víz termelékenység	CO2 kibocsátás
Finnország	1	26	26	18	24
Dánia	2	24	17	12	19
Németország	3	10	19	14	17
Ausztria	4	20	18	16	15
Svédország	5	18	25	17	3
Belgium	6	13	24	21	20
Hollandia	7	2	23	10	21
Egyesült Királyság	8	4	14	11	16
Írország	9	27	16	-	25
Spanyolország	10	16	11	23	11
Olaszország	11	6	10	27	10
Franciaország	12	7	20	19	8
Luxemburg	13	8	27	-	27
Szlovénia	14	25	15	-	13
Csehország	15	15	21	15	23
Portugália	16	19	4	24	7
Magyarország	17	3	7	7	5
Málta	18	1	3	22	4
Ciprus	19	22	13	25	22
Lettország	20	21	2	6	1
Bulgária	21	14	6	13	12
Észtország	22	23	22	-	26
Görögország	23	11	9	26	18
Lengyelország	24	12	5	8	14
Románia	25	17	1	20	2
Szlovákia	26	5	12	-	9
Lettország	27	9	8	9	6

 

Megállapítható, hogy az ökológiai mutató első helyezetteinek környezeti teljesítménye elmarad a rangsorban alacsonyabb helyezést elért országokkal szemben, tehát nincsen “modell EU ország”, amelynek környezetvédelmi gyakorlata követendő példaként szolgálna a többi ország részére. Hazánk környezeti teljesítése jónak mondható, viszont az öko-innovációban csak középmezőnyben helyezkedik el.  

 

Az EU 15 ország rangsora a CO2 kibocsátás szerint 

 

Ország	Ökológia mutató	Anyag termelékenység	Energia termelékenység	Víz termelékenység	CO2 kibocsátás
Svédország	5	18	25	17	3
Portugália	16	19	4	24	7
Franciaország	12	7	20	19	8
Olaszország	11	6	10	27	10
Spanyolország	10	16	11	23	11
Ausztria	4	20	18	16	15
Egyesült Királyság	8	4	14	11	16
Németország	3	10	19	14	17
Görögország	23	11	9	26	18
Dánia	2	24	17	12	19
Belgium	6	13	24	21	20
Hollandia	7	2	23	10	21
Finnország	1	26	26	18	24
Írország	9	27	16	-	25
Luxemburg	13	8	27	-	27

 

Az EU 12 ország rangsora a CO2 kibocsátás szerint

  

Ország	Ökológiai mutató	Anyag termelékenység	Energia termelékenység	Víz termelékenység	CO2 kibocsátás
Málta	18	1	3	22	4
Magyarország	17	3	7	7	5
Szlovákia	26	5	12	-	9
Lettország	27	9	8	9	6
Lengyelország	24	12	5	8	14
Bulgária	21	14	6	13	12
Csehország	15	15	21	15	23
Románia	25	17	1	20	2
Lettország	20	21	2	6	1
Ciprus	19	22	13	25	22
Észtország	22	23	22	-	26
Szlovénia	14	25	15	-	13

  

A 2011-es Eurobarometer az első olyan felmérés, amely az országok anyagfelhasználás hatékonyságát ismerteti a gyártóiparban, építkezésben, mezőgazdaságban, vízfelhasználásban és szennyvízkezelésben valamint az élelmiszerszolgáltatásban. A felmérés szerint az EU vállalkozások kb. 45% az utóbbi két évben bevezetet egy öko-innovatív terméket, szolgáltatást, technológiai folyamatot. Az innovációt alkalmazók nagy többsége (77%) 20%-ot is elérő erőforrás hatékonyságról számolt be, és a cégeknek kb. 4% számolt be az előállított termékre számolva, több mint 40%-os anyagmegtakarításról.

 

Az öko- innovációs beruházások területén a mezőgazdaság és a halászat foglalja el a vezető helyet (84%), amelyet az építőipar és a gyártó ipar (mindkettő 76%), majd az élelmiszerszolgáltatás (72%) és a vízfelhasználás és szennyvízkezelés (69%) követ. 

 

Az öko-innováció hajtóerői 

 

Az Eurobarometer felmérése szerint a legfontosabb hajtóerőnek a jelenlegi és a várható magas energiaárak bizonyultak. Minden öko-innovációt bevezető második cég a jelenlegi (52%) és a várható energia árakat (50%) tartotta nagyon fontosnak. A magas anyagárak majdnem ilyen fontosságúak (45%). Egy mások felmérés (CIS 2008) szerint majdnem minden negyedik (23%) EU vállalkozás az öko- innovációt a szabályozásoknak, az adózásnak való megfelelés érdekében vezette be. 

 

 Az öko-innováció hajtóerői(azon vállalkozások százalékban kifejezett válasza, akik a hajtóerőt „nagyon fontos”-nak találták)

 

	EU 27	EU15	EU12	Magyarország
Gazdasági tényezők
- várható energiaárak növekedése	52	51	56	59
- jelenlegi magas energiaárak	50	50	52	58
- jelenlegi magas anyagárak	45	44	49	48
- biztonságos vagy jelenlegi piacrészesedés növekedés	42	41	46	60
- zöld termékek iránt növekvő piaci igény	35	36	36	41
Technológiai tőke
- vállalkozáson belüli technológiai és vezetési képesség	37	37	40	56
Természeti tőke
- várható jövőbeni anyaghiány	35	37	29	25
- alacsony hozzáférés az anyagokhoz	30	32	27	24
Társadalmi -kultúrálási tényezők
- jó üzleti partnerek	45	42	54	66
- hozzáférés a külső ismeretekhez, beleértve a technológiát támogató szolgáltatásokat	34	34	38	61
- közreműködés a K+F egységekkel	19	20	19	15
Szabályozási, politikai keret
- a támogatási és adózási lehetőségekhez való hozzáférés	40	38	48	72
- új szabályok és szabványok	36	32	33	40
- jelenlegi szabályozás, beleértve a szabványokat	30	29	34	43

 

A táblázatból látható, hogy Magyarországon az EU 27, EU 15 és EU 12 átlagértékekhez képest a zölddel jelölt területeken magasabb, míg a többi területeken alacsonyabb az elvárás. 

 

Az öko- innováció hajtóerői a meghatározó ágazatokban (azon vállalkozások százalékban kifejezett válasza, akik a hajtóerőt „nagyon fontos”-nak találták) 

 

	Mezőgazdaság és halászat	Építőipar	Vízellátás és szennyvíz kezelés	Gyártás	Élelmiszer ipari szolgáltatások
Gazdasági tényezők
- várható energiaárak növekedése	61	49	53	52	58
- jelenlegi magas energiaárak	58	48	45	50	60
- jelenlegi magas anyagárak	52	45	36	45	45
- biztonságos vagy jelenlegi piacrészesedés növekedés	47	39	31	44	39
- zöld termékek iránt növekvő piaci igény	47	35	26	36	37
Technológiai tőke
- vállalkozáson belüli technológiai és vezetési képesség	44	35	37	38	36
Természeti tőke
- várható jövőbeni anyaghiány	33	34	30	37	33
- alacsony hozzáférés az anyagokhoz	24	29	16	32	33
Társadalmi –kultúrálási tényezők
- jó üzleti partnerek	49	44	42	47	37
- hozzáférés a külső ismeretekhez, beleértve a technológiát támogató szolgáltatásokat	38	35	24	34	31
- közreműködés a K+F egységekkel	29	19	14	20	13
Szabályozási, politikai keret
- a támogatási és adózási lehetőségekhez való hozzáférés	48	42	38	39	41
- új szabályok és szabványok	37	35	31	31	34
- jelenlegi szabályozás, beleértve a szabványokat	32	29	32	30	29

Forrás: saját, az Eurobarometer 2011 adatai és az Eco-innovation Challenge 2011 , Anual Report szerint