A karbonlábnyomról

A karbonlábnyom fogalom megjelenése a 20-21. század fordulójára tehető. Általános elterjedése a köztudatban az emberi tevékenységhez kapcsolódó üvegházhatású gázok (ÜHG)kibocsátásával függ össze. A fogalom eredetére csak feltételezések állnak rendelkezésre. Nagy valószínűséggel az 1990-es években Wackernagel és Rees,(1996) által bevezetett ökológia lábnyomból eredhet. A médiumoknak és általában a közönségnek köszönhetően a karbonlábnyom az egyének, közösségek, nemzetek, cégek, termékek klímaváltozással kapcsolatos szinonimájaként jelenik meg.

A karbonlábnyomot többféle módon határozták meg:

·    a) a termék karbonlábnyoma az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) (green house gases, GHG) mennyiségét mutatja az alapanyagok beszerzéstől - a termeléstől- elosztástól egészen a végső felhasználásig (hulladékképződésig/hasznosításig). A meghatározást általában a kyotoi jegyzőkönyvben megfogalmazott 6 gázra használják, mint a szén- dioxid (CO₂), metán (CH₄) dinitrogén oxid (N₂O), fluorozott szénhidrogének (HFCs), perflour karbonátok (PFC), kén hexaflourid (SF₆) (PAS 2050:2008)

·      b) a karbonlábnyom a teljes ÜHG kibocsátásnak mértéke, amely egy tevékenység végzése során közvetlenül vagy közvetve keletkezik vagy a termék (javak és szolgáltatások) életútja során felhalmozódik A tevékenységek tartalmazzák az egyének, lakosság, kormányok, cégek, szervezetek, termelő ágazatok stb. általi kibocsátásokat. Minden esetben a meghatározásnál figyelembe kell venni a közvetlen (belső/helyi) és közvetett kibocsátást (külső, már benne levő, bejövő és kimenő forrás) (One Planet Economy Network Europe (OPEN: EU)

Karbonlábnyom mutató megállapítására alkalmas eljárások

A „lábnyomnak „ nyomon kell tudni követnie mindazon kibocsátott üvegházhatású gázokat, amelyek a tevékenységekkel közvetlenül vagy közvetve összefüggenek, vagyis képesek a folyamatok „életciklusát” elemezni. Az életciklus elemzésben (life cyle assessment, LCA) kétféle eljárás alkalmazható: az egyik az alulról induló folyamatelemzésen (process analysis, PA), a másik a felülről induló, környezeti input-output elemzésen (input-output analysis, IOA) alapul.

• a PA elemzést annak érdekében fejlesztették ki, hogy az egyedi termékek környezeti hatását a termék életútja során felmérjék, a termeléstől egészen a végső felhasználásig (újrahasznosításig, felszámolásig) vagyis a termelőtől a fogyasztóig (business to consumer, B2C). Az elemzéshez az elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) adatok felhasználásával megbízhatóan jó eredmények érhetők el, viszont mivel megkell határozni a folyamat határait, romlik az elemzés hitelessége, továbbá az elemzés munkaigényes és költséges.
• az IOA elemzés alternatívát szolgál és gazdaságosabb. Nemcsak a termékek elemzésére alkalmazható, hanem termékcsoportokra, cégekre vagy országokra is.
• annak érdekében , hogy minél pontosabban - a hiányosságok elkerülésével- lehessen meghatározni a karbonlábnyomot a PA és az IOA közös, hibrid alkalmazását tette szükségessé (hibrid LCA). Ezzel a módszerrel lehetőség van a PA elemzések előnyeinek kihasználására (pl. alulról induló folyamatelemzés, részletes adatok bevitele) és a hátrányoknak mellőzésére (pl. folyamathatárok figyelembe vétele) és az IOA előnyeinek alkalmazására (pl. a kevésbé fontos termelési folyamatok bevitele). 

De melyik elemzési módszert alkalmazzuk? A munka megkezdése előtt segítségünkre lehet egy gyors IOA elemzés (screening). Minden esetben célszerű az eredmény pontossága, hatékonysága és költsége közötti optimális megoldásra törekedni.

Példák a PA és az IOA életciklus elemzést alkalmazó szabványokra (bővebben a letölthető szabványok menüben):

• PAS 2050:2008: Európában elsőként a Carbon Trust és az Egyesült Királyság Környezeti, Élelmiszer és Vidékfejlesztési Minisztériuma (DEFRA) közösen jelentette meg 2008-ban a termékek és szolgáltatások karbonlábnyomának meghatározására. Alapjaiban az életciklus elemzés a folyamat felmérésen eljáráson (PA) alapul, az input –output elemzés kevésbé van jelen. A szabvány felülvizsgálata javaslatot tesz a hibrid LCA alkalmazására. 
• a The World Resources Institute (WRI) és a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) közösen dolgozott ki 2009-ben két szabványt a GHG Protocol kezdeményezés alatt. Az egyik szabvány a Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard, a másik a Corporate (Scope 3/Supply Chain) Accounting and Reporting Standard . A szabvány elsődlegesen a PA elemzést alkalmazza és másodlagosan az IOA elemzést is. A szabvány a szervezet minden lehetséges közvetett kibocsátását figyelembe veszi. Ezért is megkülönbözteti a Scope 1- 2- 3-t. A Scope 1. szabvány a szervezet (saját vagy ellenőrzése alatti) közvetlen kibocsátással, míg a Scope 2 és 3 a közvetett (szervezeten kívüli kibocsátással foglalkozik). 
• a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organisation for Standardisation, ISO) kifejlesztés alatt végzi az ISO 14067 Carbon Footprint of Products szabványt. A szabvány elsődlegesen a PA elemzést alkalmazza és másodlagosan az IOA elemzést is. (További fejlesztés alatt végzi a szervezetek karbonlábnyomának meghatározására alkalmas szabványt is, ISO 14069). 

Az IOA  eljáráson alapuló karbonlábnyom elemzésben a fogyasztás alapú kibocsátást veszik több esetben is figyelembe,  egyéni, helyi, régiói vagy nemzeti szinten.

Példa az országok karbonlábnyomára ( kibocsátás Mt CO₂e)

 (forrás: saját, nemzetközi adatok alapján)

Megjegyzés: minél „gazdagabb”, nagyobb GDP-el rendelkezik egy ország, annál nagyobb az energiafelhasználása és karbonlábnyoma is. A fenntarthatósági szint a fűtés és szállítás fejezetben az 5-6 érték. 

A kyotoi jegyzőkönyvben megfogalmazott 6 fontosabb gázon kívül további gázok is felelősek a klímaváltozásért. Minden gáz eltérő hőmérsékletnövelő potenciállal rendelkezik Az egységesítés érdekében a Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), bevezette a globális felmelegedési potenciált, amely a CO₂ -nek a 100 év alatti felmelegedést okozó hatását (Global Warming Potential, GWP) mutatja CO₂ egyenértékben (CO₂e).  A karbonlábnyomot CO₂e határozzák meg_. 

A karbonlábnyom mutatót többféle céllal is lehet használni, pl. minősítési céllal, egy termék/szolgáltatás életútjának elemzésére, egyéni, szervezeti (céges) vagy ország (nemzet) karbonlábnyomának meghatározására, továbbá energia megtakarítási céllal, energia hatékonyság növelési céllal, és /vagya társadalmi felelősségvállalási, figyelem felkeltési/ nevelési céllal.

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanazok termék/ szolgáltatás karbonlábnyoma (KL) a folyamatba bemenő inputforrások, életciklus lépések, felhasznált adatforrás (primer, szekunder), a folyamatok határainak függvényében valamint további tényezők miatt eltérő lehet. Például kétféle gyártásból származó hústermék, ásványvíz, cipő, szállítási szolgáltatás eltérő CO_2e rendelkezik.

Az Európai Bizottság 2013. áprilisában a WBCD/WRI által kidolgozott GHG Protocol szervezetek valamint a GHG Protocol termékek és szolgáltatások karbonlábnyom szabvány mintájára, valamint további már létező szabványokat és útmutatókat is figyelembe véve (ISO 14044, ISO 14067, ILCD kézikönyv, Ecological Footprint, BPX 30-323, PAS 2050:2011) megjelentette a környezeti lábnyom módszertanát, amely 14 környezeti hatástényezőn alapuló elemzést kíván meg. Az EU célja, hogy ezáltal megteremtse a zöld termékek piacának egységes módszertanát. Erre utal a Bizottság közleménye (Communication on Building the Single Market for Green Products, COM (2013)196, amely elősegíti az egységes eljárások szerint megállapított és jelentős környezeti előnyökkel rendelkező termékek kereskedelmét. A 2013- 2016 időszakban az EU a környezeti lábnyom alkalmazhatóságának három éves tesztelését határozta (ipari és élelmiszergazdasági termékek valamint szervezetek részére), amely keretében kidolgozásra kerültek a termékkategória szabályok (Product Environmental Footprint Category Rules – PEFCRs). A környezeti lábnyom alkalmazására található utalás a Bizottság "Az erőforrás- hatékony Európa megvalósításának ütemterve " közleményében COM(2011) 571 is.